| Az Ophredrys genusban két fűsikló faj van, az érdes fűsikló (O. aestivus) és a sima fűsikló (O. vernalis). Régebben a sima fűsiklót Lioptelis vernalisnak hívták.
A nemzettség - Ophreodrys - fakígyónak fordítható, Ophios görögül kígyót jelent, míg a drys fát. A fajok nevében a aestivus latinul nyarat, a vernalis pedig latinul tavaszt jelent. Tehát az érdes fűsikló tudományos neve nyári fakígyót, a sima fűsiklóé pedig tavaszi fakígyót jelent.
Mindkét faj az USA-ban él, az érdes még egészen délen Mexikó egyes elszigetelt területein is, míg a sima Kanada déli területein is megtelepedett. Az érdes az Egyesült Államok középső és déli, keleti részén elterjedtebb, míg a sima szétszóródva az északi részeken és elszigetelten nyugat és dél Texasban.
Az érdes fűsikló általában 60-120 cm hosszú, a sima jellemzően 40-60. Kicsit kétalakúak, a kifejlett nőstények általában nagyobbak és nehezebbek a hímeknél. Fél-arboreálisok, de a sima fűsiklók alacsonyabban, a földhöz közel tartózkodnak. Az érdes fűsiklók tipikusan fákon, bokrokon, indákon, víz fölé lógó testtel találhatóak meg, és elég jó úszók. A sima fűsikló ragaszkodván a talajhoz leginkább mezőkön, legelőkön, füves mocsakarban fordul elő, melyeket erdő szegélyez.
Mindkét fűsikló tavasszal párosodik, a tojásokat általában júniusban, júliusban rakják. Néha másodszor is párosodnak, ez az érdes fűsiklóknál gyakran ősszel, míg a sima fűsiklóknál késő nyáron történik. A tojásaikat kellően nedves helyre rakják: virágcserepek alá, korhadó rönkökbe vagy alájuk, odvakba, olyan táblák, sziklák alá ahol agyagos vagy homokos a talaj.
A nőstények időnként, időnként közös fészelbe rakják tojásaikat, amennyiben azok egyedülállóak. 2-14 tojást raknak, általában 4-6 között. Az érdes fűsiklók kelési ideje 30-45 nap, de hideg időben akor 80 nap is lehet ez a siman fűsiklóknál azonban 4-23 nap.
Az újszött fűsikló 10-15 cm hosszú. Ivaréretté 35-40 cmes korukban vállnak, amit nagyjából két éves korukra érnek el. Az élettartalmuk 6 évre tehető. (Máshol azt olvastam 15-17 évig is elél.)
Rovarevők, a rovarok és pókok széles skáláját eszik. A vadon élők esznek szöcskéket, csótányokat, tücsköket, szitakötőket, hernyókat, svábbogarakat, csigákat, csontkukacokat. Vérengző vadászok, melyek képesek a levegőben elkapni áldozatukat. Úgy tűnik szaglásuk helyett inkább éles látásuk és az áldozat mozgása segít annak megtalálásában.
Ha izgatottak, valamelyest bekékülnek. Tapasztalatom szerint néhány vadbefogott példány bőre a pikkelyek között gyakran egészen türkizkékké válik. Ez a kígyó eredeti smarag/fűzöldjével párosítva igazán szép kombinációt alkot.
O.aestivus parMint korábban említettem, a természetben fákon,bokrokon laknak - az érdesekre ez jellemzőbb, mint a simákra -, amit terráriumuknak is tükröznie kell. Egy 30 gallonos (~114 liter) biztonságosan zárható akvárium megfelelő férőhelyet nyújt 1-3 fűsiklónak. Ezek az edények gyakran elég magasak ahoz, hogy ágak rögzítésével kellő mászófelületet biztosíthassunk.
A fűsiklótartás egyik trükkje, hogy félénk természetüknek megfelelően sok búvóhelyet biztosítunk nekik. Általában a fogságban a tartott kígyóknak rejtekhelyül egy dobozt rakunk be, de a fűsiklóknál nem ez a legjobb megoldás. Alegjobban akkor érzik magukat, ha elegendő lombos zöld áll rendelkezésére, amibe elbújhat. Ezt megoldhatjuk cserepes növények beültetésével, pl. a filodrendronokkal, melyek szeretik benőni a teljes területet, vagy beszerezhetünk selyem, illetve műanyag növényeket egy közeli kézművesboltból. Aműnövényeket sokkal könnyebb karbantartani, tisztítani, mint az igaziakat.
A növényzet a terrárium felét, harmadát kell kitöltse vegyesen a talaj szinttől a tetejéig. A folyami homok jól bevált aljzat és elég nehéz, hogy elbírjon néhány műnövényt.
Vizesedényre szükség van, ugyanakkor sok fűsikló a leveleken lévő cseppekből szeret inni; ezért naponta egyszer-kétszer permetezzünk a terráriumba.
Mivel nappali kígyók, némi UV megvilágításra is szükség lesz, hogy jól érezzék magukat.
Ha a szoba hőmérséklete nem éri el a 24-26 fokot, kiegészítő fűtésre lesz szükség. Ez lehet valamilyen hősugárzó vagy fűtőlap, de nem forró kő. Sose rakjunk üvegterráriumot ablak elé, mert a nap rövid idő alatt halálra tudja sütni állatunkat.
Gyakran lassan alkalmazkodnak és nehezen fogadják el az ételt, de ha egyszer enni kezdenek, gyakran telhetetlenek és sokat eszenek. Változatos étrendet igényelnek, hogy megkapják a megfelelő tápanyagokat. A földigiliszták, molylepkék, tücskök, szöcskék, pókok, stb. etethetőek. Az olyan rovarok, mint a lisztkukac viszont csak korlátozottan, hogy elkerüljük a kemény páncéjukóbl adódó sérüléseket. Ha lisztkukaccal etetünk, mindig a frissen vedlettekkel tegyük, ezek halvány krémszínűek.
Mivel könnyen beszerezhetőek valószínűleg tücskök fogják kitenni a kigyónk étrendjének nagyrészét, tölteni kell őket, néhány nappal azelőtt, hogy a kígyónknak adnánk őket. A töltést részesítsük előnyben a porozással szemben, mert a por könnyen lepereg róluk, különösen ha ugranak egyet, vagy átevickélnek a vizesedényen. A töltés egyik legegyszerűbb módszere, ha Zoo med Iguana & Bearded Dragon pelletet Tetra Reptomin teknőseleséggel vegyítünk amelyet némi szeletelt répával és egyéb zöldségfélékkel nedvesítünk. Green snake in the wild
Szemben más kígyókkal, melyek a náluk másfélszer vastagabb táplálékot is képesek megenni, a fűsiklóknak csak olyan táplálékot szabad adni, mely a testüknél sosem vastagabb.
Ha élő rovarokkal etetjük fűsiklóinkat (vagy bármely más hüllőt), jó ötlet a rovaroknak is táplálékot biztosítani a ketrecben. Ez lecsökkenteni az esélyét annak, hogy a szomjas és éhes rovarok az éjszakai órákban megrágják kígyónkat, mikor az éppen aludna. A kis tücskök és egyéb rovarok gyakran tárolhatóak széles szájú edényekben, eleséggel, hogy ott is maradjanak. Mikor a kígyó vadászik sokkal könyebben megtalálja őket egy tartóban a helye közelében és így könyebb is számontartani, mennyit evett. A kétéves fűsiklóm gyakran jelzi nekem, hogy etetésnap van, azzal, hogy szivesen tartózkodik az üres rovarosüveg szélén.
A fűsiklók általában arról ismertek, hogy nehezen tarthatóak, ezért kezdőknek nem ajánlottak. Fogságban rosszul szaporodnak, tehát a kereskedésben látott állatok jellemzően befogásból származnak, melyek nehezen alkalmazkodnak a fogsághoz, ráadásul sokszor valamilyen parazitával fertőzöttek. Nagyon félénk, ideges természetű állatok, ezért csak annyit szabad őket fogdosni, ami a tartásukhoz, jólétükhoz feltétlenül szükséges. Másként kifejezve: ezek kimondottan "Mindent a szemnek, semmit a kéznek" tipusú kedvencek. Bármennyire kihívásokkal teli és gyakran frusztáló állatoknak is ezek, meghálálják, ha egyszer rájöttünk a tartásuk nyitjára. A cikk eredetije elérhető itt.
Permalink |
AJÁNLOM AZ OLDALT
