| A dobermann az egyetlen német fajta, amely kitenyésztője nevét viseli (Fridrich Luis Dobermann 1834.01.02 � 1894.06.09.). Dobermann úr adószedő volt, de egyúttal ellátta a gyepmesteri és sintéri teendőket is, így feladatai közé tartozott, hogy a kóbor kutyákat befogja. Ezek közül választotta ki a legvadabb egyedeket, amelyeket aztán a pároztatások során felhasznált. A fajta tenyésztésében a legnagyobb szerepet az ún. �mészároskutyák� játszották, amely akkoriban egy tudatosan szelektált �fajtának� számított, amelyek a mai rottweiler korai ősének tekinthetők. Ezeket az elsősorban Thüringiában előforduló fekete-rozsdabarna jegyekkel rendelkező juhászkutyákkal keresztezték. Dobermann úr ezeket a keverék egyedeket használta fel tenyésztő munkája során az 1870-es években. Ez a �fajta� nem csak, mint éber jelzőkutya, hanem mint őrző-védő feladatokra kiválóan alkalmas munkakutya- és házi kutya került be a köztudatba, a XX. század elejétől pedig rendőrkutyaként is széles körben elterjedt.A dobermann tenyésztés célja egy középnagy, erőteljes, izmos felépítésű kutya létrehozása, amely tömegessége mellett igen elegáns és nemes felépítésben testesül meg. A dobermann napjainkban kísérő- védő- és munkakutyaként alkalmazható, de a családi környezethez is kitűnően alkalmazkodik.
ÁLTALÁNOS MEGJELENÉS:
A dobermann középnagy, erőteljes és izmos testfelépítésű kutya. Testének elegáns vonalvezetése, büszke tartása, élénk természete és határozottsága alapján az ideális kutyát testesíti meg.
ARÁNYOK:
A dobermann testfelépítése a kvadratikushoz közelít, amely különösen igaz a kanokra. A törzs (a mellcsonttól az ülőgumóig mért) hosszúsága a kanoknál maximálisan 5%-kal, a szukák esetében pedig legfeljebb 10%-kal haladhatja meg a marmagasságot.
TERMÉSZET / WESEN:
E fajtának alaptermészete a barátságos, békés viselkedés, a családhoz valóragaszkodás és a gyermekek szeretete. Elvárható a közepes temperamentum, keménység és ingerküszöb. Munkaszeretete és teljesítőképessége bátorságán, és keménységén alapul, ezért igen lényeges a környezetével szemben tanúsított bátorság és magabiztosság.
FEJ
AGYKOPONYA:
Erőteljes a testhez illő, Felülről nézve tompa ékalakot mutat. Elölről nézve a fejtető harántvonala vízszintes, tehát nem lejthet a fülek irányába. A szemöldökcsont jól fejlett, de nem kiugró. A homlokbarázda még látható. A nyakszirtcsont nem lehet feltűnő. A pofaizomzat nem domborodik ki, az állcsont és a járomcsontok harmóniában állnak a koponya hosszával. A fej izomzata jól fejlett.
STOP:
A stop kevéssé fejlett, de észrevehető.
ARCORRI RÉSZ
ORR:
Az orrtükör jól fejlett, inkább széles, mint kerek, az orrnyílások tágak, anélkül, hogy előtérbe helyezkednének. Fekete kutyáknál fekete, barna kutyáknál megfelelően világosabb árnyalatú.
FANG:
Erősen fejlett és összhangban áll az agykoponyával. A fang mély, a szájzug az őrlőfogakig húzódik. A széles fangnak elegendő helyet kell biztosítania a felső és alsó metszőfogak részére.
AJKAK:
Feszesen simulnak az áll- és az állkapocs csontokra, a szájzug jól zárt. Pigmentációjuk sötét, a barna egyedeknél világosabb árnyalatúak.
ÁLLCSONT, ÁLLKAPOCS, FOGAK, FOGZÁRÓDÁS:
Az erőteljes állcsont és az állkapocs ollósan záródik, melyekben a fogképletnek megfelelően elosztva 42 természetes nagyságú fog helyezkedik el.
SZEMEK:
Közepesen nagyok, oválisak, sötétbarnák. A barna egyedeknél megengedett a világosabb árnyalat. A feszesen simuló szemhéjak, jól szőrözettek.
FÜLEK:
A magasan tűzött fülek merőlegesen és párhuzamosan tartottak, és a fej méretéhez arányos hosszúságúra vágottak. Amennyiben egy országban tilos a fülvágás, a vágatlan fülű egyedek azonos megítélés alá esnek. (Kívánatos a középnagy és elülső éleivel a pofához simuló fül)
NYAK:
A fejhez és a törzshöz viszonyítva arányos hosszúságú, száraz és izmos. Emelkedő vonalvezetésű és tetszetős ívben hajlott. Tartása egyenes és nemességet mutat.
TEST
MAR:
A mar különösen a kanok esetében kiemelkedik hosszával és magasságával, melynek köszönhetően a hátvonal enyhén lejt a kereszttájék irányába.
HÁT:
Rövid és feszes, megfelelően széles és jól izmolt.
ÁGYÉK:
Megfelelő hosszúságú és jól izmolt. A szukák esetében az ágyéktájék lehet hosszabb, annak érdekében, hogy megfelelő hely maradjon az emlők elhelyezkedésére.
FAR:
A keresztcsonttól a faroktőig enyhén lejt, ezáltal jól lekerekítettnek tűnik. Nem lehet sem teljesen egyenes, sem pedig csapott. Megfelelően széles és jól izmolt.
MELLKAS:
A mellkas hossza és mélysége álljon arányban a törzs hosszával. A mellkas mélységnek az enyhén ívelt bordákkal el kell érnie a marmagasság felét. A mellkas legyen megfelelően széles, az előmell pedig jól fejlett.
HAS:
A hasvonal a mellcsont végétől a medencéig egyértelműen felhúzott.
FAROK:
Magasan tűzött, rövidre vágott, két csigolyának meg kell maradnia. Azokban az országokban, ahol a kurtítást törvény tiltja, a farkat természetes állapotában meg lehet hagyni.
VÉGTAGOK
MELLSŐ VÉGTAGOK:
A mellső végtagok erőteljesen fejlettek, minden oldalról nézve egyenesek, és merőlegesek a talajra.
LAPOCKA:
A lapocka feszesen illeszkedik a mellkashoz és mindkét oldalon nagyon jól izmolt. Ferdén elhelyezkedő, jól hátranyúló, felső éle az utolsó nyakcsigolyák fölé ér. A vízszintessel kb. 50°-os szöget zár be.
FELKAR:
Megfelelő hosszúságú, jól izmolt, a lapockával kb. 105-110°-os szöget zár be.
KÖNYÖKÖK:
Jól a testhez simulók, nem kifelé fordulók.
ALKAR:
Erőteljes, egyenes, jól izmolt. Hossza arányban áll az egész testtel.
MELLSŐ LÁBTŐ:
Erőteljes.
ELÜLSŐ LÁBKÖZÉP:
Erős csontozatú, szemből nézve egyenes, oldalról nézve csak kissé szögelt (maximum: 10°).
MANCSOK:
Rövidek és zártak. Az ujjak jól íveltek (macskamancsok), a karmok rövidek és feketék.
HÁTULSÓ VÉGTAGOK:
Hátulról nézve a dobermann jól fejlett medenceizomzata miatt szélesnek és lekerekítettnek tűnik. A medencétől a combon és a lábszáron áthúzódó izomzat megfelelően széles a combtájékon, a térdnél és a lábszárnál. A végtagok erőteljesek, egyenesek és párhuzamosak.
COMB:
Megfelelő hosszúságú, széles és erőteljesen izmolt. A csípőizülettel nagyon jól szögelt, a vízszintessel kb. 80-85°-os szöget zár be.
TÉRD:
A térdizület erőteljes, a comb a lábszár és a térdkalács alkotja. A térd szögelése kb. 130°-os.
LÁBSZÁR:
Közepesen hosszú, jól harmonizál a hátulsó résszel.
CSÁNK:
Közepesen erős, párhuzamos. A lábszárcsont és a lábközépcsont kb. 140°-os szöget zár be.
HÁTULSÓ LÁBKÖZÉP:
Rövid és a talajra merőleges.
MANCSOK:
Az ujjak mellső a mancsokhoz hasonlóan íveltek és zártak (macskamancs). A karmok rövidek és feketék.
MOZGÁS:
A mozgás a teljesítmény és a küllem szempontjából egyaránt kiemelt fontosságú. A mozgás legyen ruganyos, elegáns, hajlékony, szabad és térölelő. Az ellentétes oldalon elhelyezkedő elülső és hátulsó végtagok egyszerre mozognak. A mellső végtagokkal jól előre lép, a hátulsó végtagok biztosítják a tolóerőt. Mozgás közben a hát, a szalagok, és az izületek feszesek.
BŐR:
A bőr mindenhol feszesen simul a testre és jól pigmentált.
SZŐRTAKARÓ
SZŐRMINŐSÉG:
A szőr rövid, kemény és dús. Az egész testen egyenletesen elosztott, simán és feszesen simul. Aljszőrzet nem engedhető meg.
SZÍN:
A színe fekete, vagy barna, jól elhatárolt és tiszta rozsdavörös jegyekkel. A jegyek elhelyezkedése: a fang alsó részén, foltként a pofákon és a szemöldökök felett, a toroktájékon, két folt a mellen, a lábközépen és a mancsokon, a comb belső oldalán és az ülőgumón.
MÉRET / SÚLY
MARMAGASSÁG: kanoknál: 68 � 72 cm szukáknál: 63 � 68 cm (A középméret a kívánatos)
SÚLY: kanoknál: 40 � 45 kg szukáknál: 32 � 35 kg
HIBÁK:
Minden eltérés a megengedettől hibának tekintendő, és a hiba mértékének megfelelően kell értékelni.
Általános megjelenés:
A nemi jelleg hiánya. Kevés testtömeg, túl könnyű, vagy túl nehéz, magasra állított, vagy gyenge csontozat.
Fej:
Túlzottan erőteljes, túl keskeny, rövid, vagy hosszú. Túl sok, vagy kevés stop, kosorr, lejtős homlok, fejletlen, állkapocs. Kerek szemek, világos szem. Nyitott, vagy túl mélyen ülő szemek. Túl magasan, vagy mélyen tűzött fülek. Túl erős pofák, laza ajkak, nyitott szájzug.
Nyak:
Rövid, vagy nagyon rövid nyak, túl fejlett nyaklebernyeg, toka, szarvasnyak, túl hosszú nyak (aránytalan).
Test:
Laza hát, csapott far, nyerges-, ill. pontyhát, lapos, vagy túlságosan ívelt bordakosár, elégtelen mellkas mélység és szélesség, hosszú hát, előmell hiánya, túlságosan magasan, vagy mélyen tűzött farok, a kívánatosnál jobban, vagy kevésbé felhúzott has.
Végtagok:
Nem kellően, vagy túlzottan szögelt végtagok, laza könyökök, a standardtól eltérő hosszúságú csontok és izületek. Túl szűk, vagy tág állás, a hátulsó végtagok párhuzamostól eltérő állása (tehénállás, vagy túl szűk állás). Nyitott, ill. puha mancsok, nyomorék ujjak, vagy túlságosan világos karmok.
Szőrtakaró:
Túl világos, nem eléggé elhatárolt jegyek, nem tiszta (kormos) jegyek, túl sötét maszk, nagy fekete foltok a végtagokon, alig látható, illetve túl nagy mellfoltok. Hosszú, puha, fénytelen, hullámos szőrzet, szőrhiányos, vagy kopasz testrészek. Nagyobb szőrforgók, a testen. Látható aljszőrzet.
Természet / Wesen:
Az öntudatosság hiánya, túlzott temperamentumosság és keménység, túl alacsony, vagy túlságosan magas ingerküszöb.
Méret:
A megadott nagyságtól + 2 cm eltérés a minősítést csökkenti.
Mozgás:
Imbolygó, tipegő, kötött mozgás, illetve poroszkálás.
KIZÁRÓ HIBÁK:
Kimondott eltérés a nemi jellegtől.
Szemek:
Sárga szem (ragadózó madár szem), különböző színű szemek.
Fogazat:
Előre-, vagy hátraharapás, harapófogószerű fogzáródás, foghiány.
Szőrtakaró:
Fehér foltok, kimondottan hosszú és hullámos szőrzet, nagyon vékonyszálú szőr, illetve foltokban megjelenő szőrhiány.
Természet / Wesen:
Félénk, ideges, vagy különösen agresszív természet.
Méret:
A standardban leírtaktól + 2 centiméternél nagyobb eltérés.
MEGJEGYZÉS:
A kanoknak két jól fejlett, a herezacskóba szemmel láthatóan teljes egészében leereszkedett herével kell rendelkezniük.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
